1

Téma: Amit a LAJTA monitorról rosszul tudunk...

Hol nem volt, mi nem volt, mit nem csinált sohasem
a LEITHA monitor, és más efféle csacska balgaságok.

Réges-régen, hajdanában, a Lajta mentés kezdetén, a mi kis hajónk ismertté tevése és népszerűsítése hajnalán, kezdő médiás korunkban örültünk, hogy ha valahol egy monitoros cikk született, ha riport készült velünk róla újságban, rádióban, vagy tv-ben. Ekkor még az se nagyon számított, ha a közismerten felületes, figyelmetlen és műveletlen újságírók-riporterek valamilyen orbitális baromságot írtak-mondtak, vagy rosszabb esetben velünk „mondattak” róla, hiszen az volt a lényeg, hogy az ebben a témában teljesen járatlan olvasó-hallgató-néző fejében valahogy fennakadjon a Lajta monitor név. Mint a hosszú évek alatt kiderült számunkra, ez bizony óriási feladat.

Aztán azt is valljuk be töredelmesen, hogy a lassan bővülő ismeretanyagunk kínosan nehéz beszerzésének elején mi magunk is irtunk-mondtunk szamárságokat, amelyek érdekes módon mindig jobban megmaradtak a kollektív memóriában, közbeszédben, mint a rengeteg gondosan kikutatott, ellenőrzött, pontosított adatunk. Ez már csak így van, ha valamely kicsiny szakterületet nem a nélkülözhetetlen alapképzésben részesült szakemberek művelik, hanem kényszerűségből, a bennfentesek bűnös közömbösségén jogosan felbőszülve, a tudomány más területén csiszolódott szenvedélyes érdeklődők kezdenek szívük szavára hallgatva tétova, szakszerűtlen, de elszánt módon kutakodni benne.

2010. augusztus 20. után azonban az efféle vadhajtások számára már nincs, már nem lehet bocsánat. Az általunk helyreállított Lajta monitort Szent István ünnepén úgy mutattuk be a világnak, mint a magyar nemzet frissen felfedezett régi kincsét, egy újonnan pajzsra emelt hungaricumot, amely a többi nemzeti ereklyénkkel ellentétben úgy járul hozzá új, korszerű nemzeti identitásunk kialakításához, hogy összeköt bennünket szomszédos és távoli népekkel, fényesen bizonyítva, hogy egyedülálló kultúránkkal és a mások által sokszor kárhoztatott, jellegzetes nemzeti karakterünkkel képesek vagyunk sikeresen együttműködni másokkal, ha erre lehetőséget kapunk, vagy teremtünk.

Ennek a nemzetivé és egyben nemzetközivé kikiáltott csodálatos műszaki, katonai műemléknek, a Közép-Kelet Európában szinte páratlan hadtörténeti relikviának a birtokában, a nemzeti és nemzetközi érdeklődés fókuszában már megfontoltan, méltósággal, felelősségteljesen kell viselkednünk, nyilatkoznunk, szórólapot, cikket, brossurát, könyvet írnunk. Szerepünk, jellegét tekintve, némileg a Szent Korona őrzőihez hasonlít, természetesen pillanatig sem feledve a hatalmas nagyságrendbeli különbséget. Már nem lehet hetet-havat összehordani, felületesen hablatyolni, elképesztő képtelenségeket, vagy akár apró pontatlanságokat összehordani. Most már pontosan kell fogalmaznunk, csak bizonyított tényeket szabad leírnunk és mondanunk, a mégis minduntalan felbukkanó téves adatokat pedig szigorúan ki kell pellengéreznünk, függetlenül azok hirdetőjének személyétől. Ez persze nem jelentheti a téves állítás megfogalmazójának sértegetését. A „szerző” személye ilyenkor érdektelen, nem is kell említeni.

Ezen gondolatok jegyében indítom útjára ezt a pontosító pellengért. Mindenki, aki valamilyen általa szamárságnak vélt Lajtás adatot talál, írja ide, és javítsa ki. Aztán lehet vitatkozni.

Jó mulatást, vitát, tanulást kíván baráti szeretettel kedves Mindnyájatoknak:
Margitay-Becht András

2

Válasz: Amit a LAJTA monitorról rosszul tudunk...

András irására vitainditónak itt van mindját az első "gyöngyszem":

Sajnos pont a National Geographic Magyarország internetes fórumán jelent meg egy irás, amely szerint a LAJTA "átmenet a csatahajó és a tengeralattjáró közt".

Ez igy nagyon félreérthető: Ha arra gondolt az iró, hogy a LAJTÁnak van a későbbi csatahajókra jellemző forgó lövegtorony ősének tekinthető lövegtornya és, hogy a hajótest jelentős része tényleg a viz alatt van, akkor igaza van. Ettől azonban a LAJTA még nem lett se csatahajó, se tengeralattjáró.

A "tengeralattjáró"-legendát táplálja az is, hogy a USS MONITOR tervezője, John Ericsson az általa tervezett hajót az USA szabadalmi hivatalához beadott első - 1854-es - szabadalmi oltalomkérelmében "tengeri háborút szolgáló viz alatti rendszer"-nek nevezte. Ennek azonban nem az az oka, hogy tengeralattjárót akart tervezni, sokkal inkább az, hogy az általa készitett tervek lényege nem annyira a hajó, sokkal inkább annak a lövegtornya volt. Ehhez képest a hajó másodlagos melléktermék volt csak. Egy "minimál-verzió", amit oda kellett terveznie a lövegtorony alá, ha azt akarta, hogy a toronyra felfigyeljen a haditengerészet. A hajótest igy kicsi lett, létfontosságú részei - elsősorban kazán- és gépháza, sőt még a legénységi- és tiszti szállásai is - a vizvonal alatt kapott helyet. A hajó azonban sem nem haladt, sem nem harcolt teljes egészében a tenger szintje alatt, mint egy igazi tengeralattjáró.

3

Válasz: Amit a LAJTA monitorról rosszul tudunk...

Mivel a közönség egyelőre nem aktivizálja magát, írok még néhány érdekességet:

A LEITHA monitor hosszú szolgálatának polgári periódusát illetően általános probléma annak a megítélése, hogy milyen minőségben is szolgált a hajó. Konkrétan: milyen úszó munkagép is volt a LEITHA? A legtöbben kapásból rávágják: kotróhajó. Nos ez közkeletű tévedés: elevátorhajó volt. A kettő közötti különbség: az elevátorhajó nem képes a folyamágyból kiemelni semmit, csak egy merítéke és egy transzporterszalagja van, amivel a kotróhajó által kiemelt anyagot "eleválja" (egy másik hajóra, uszályba, vagy a partra).

Margitay-Becht András erről a következőket írja:
Az elevátorhajó önálló helyváltoztatásra képtelen, úszó munkagép (tehát a neve ellenére nem hajó!), amelynek az a feladata, hogy egy másik, önálló helyváltoztatásra szintén képtelen úszó munkagép, a kotróhajó) által a folyó medréből kikotort és dereglyébe rakott folyami kavicsot (homokot, iszapot) kirakja a partra. Ő maga tehát nem kotorja, „baggerolja” a kavicsot, hanem emeli, azaz „eleválja”. Ezt a két dolgot számtalanszor összekeverték, miután az „FK-201”-es megjelent a médiapiacon. Még hajózástörténészek is belezavarodtak a dologba, nem lévén tisztában a folyamkotrás folyamatával. Az elevátorhajó testének egyik oldalán a víz felett kilógva, van egy süllyeszthető-emelhető, függőleges síkban keringő, vedrekből vagy „puttonyokból” álló lánc, szaknyelven a „meríték”. Ez a szerkezet lesüllyesztve, jobban mondva „lemerítve”, puttonyaival kimeri a sódert a hajótest mellé kikötött dereglyéből. A puttonyokba került kavics háromnegyed környi fordulatot megtéve, beleborul az emelőszerkezet (az „elevátor”) torkába, onnan a futószalagra (a „transzporterre”) kerül, és azon kijut a partra. Az elevátor a hajótestnek a merítékkel ellenkező oldalán lévő, függőleges tengelyű fordítókorongon áll, és használaton kívül a fedélzet felett, a hajó hossztengelyével párhuzamosan ágaskodik. Ebben a helyzetben torka messze van a merítéktől. Munka közben azonban a hatalmas szerkezetet a fordítókorongon guruló görgőkön 90 fokkal elfordítják, így a hajótest hossztengelyére merőlegesen áll. Ekkor a torok a meríték alá kerül, a szállítószalag pedig az ellenkező oldalon meszszire nyúlva dobja ki terhét. A hajótest egyensúlyát ilyenkor a hajótérben lévő víztartályok megtöltésével biztosítják.

4

Válasz: Amit a LAJTA monitorról rosszul tudunk...

... és egy másik:

A Blikk - honlapon is látható cikke - azt írja, hogy a hajó "teljes fedélzetét újra kellett építeni, mivel 1920-ban leszerelték azt, és a hajó búzát szállított". Egyik újságíró ismerősöm azt monda egyszer, hogy az megy újságírónak, aki nem elég jó írónak. Nos a Blikk cikkének a szerzője nyugodtan próbálkozhatna a sci-fi irodalomban, a LEITHA ugyanis sohasem szállított búzát.

5

Válasz: Amit a LAJTA monitorról rosszul tudunk...

Valamelyik internetes fórumon az csapódott le, hogy a Lajta soha, senki ellen nem harcolt. Ez természetesen nem igaz (ott volt pl. Bosznia annektálásánál és végigharcolta az I. világháborút), csak abban a pár évig létező formában nem vett részt harcokban, amiben most helyre lett állítva.

6

Válasz: Amit a LAJTA monitorról rosszul tudunk...

A LEITHA Emlékév számos újabb tapasztalatot szolgáltatott arra nézve, hogy mi is az, amit a LAJTA monitorról rosszul tudunk (egyben újabb bizonyitékát adta annak, hogy szükség van az Egyesületünk által ebben a témában is nyújtott széleskörű ismeretterjesztő tevékenységre):

Az emlékév egyik helyszinén, amig a városba érkezett hajó fogadására a polgármester által adott állófogadás tartott, majd a protokoll-vendégek bejárták a hajót, a türelmetlen látogatók egyike megjegyezte, hogy "az azért mégis csak felháboritó, hogy a hajót a nép pénzén épitették újjá és tartják fenn, mégis épp a népet zárják ki a megtekintéséből".

Nos:

- Először is a "nép" nem volt kizárva semmiből: éppen a "nép" javára és ismereteinek bővitésére inditottuk útjára az egész emlékév-koncepciót (hogy ne újra csak Budapest közönsége láthassa a hajót). Ez sikerült is: országszerte az emlékév alatt mintegy 10.000 ember látta a hajót.

- Másodszor: Az, hogy olyan eseményeken, mint egy 140 éves hadihajó megjelenése - amelyből nincs több a világon (mindössze 6 hasonló létezik, de mind fiatalabb) - elvárható, hogy a helyi "előkelőségek" is tiszteletüket teszik a hajón. Különösen, ha anyagilag is támogatták, hogy a hajó városukban megjelehessen. Az angol királynő sem engedte előre előzékenyen az angol "népet" a QUEEN MARY II. vizrebocsátásán, de ezért senkinek nem jutott eszébe felháborodni.

- Harmadszor: Az úgynevezett "nép" az égadta világon semmivel nem járult és jelenleg sem járul hozzá sem a LAJTA Monitor Múzeumhajó felújitásához, sem a fenntartásához. A felújitást ugyanis Uniós támogatással végezték el, amihez az önrészt az Európa Cégcsoport - tehát nem a "nép" adójából fenntartott, hanem magán - vállalkozás biztositotta. Ezen kivül Egyesületünk önkénteseinek bármiéle térités nélkül pro bono publico, azaz teljesen ingyen nyújtott - egyébként súlyos százezer forintokra rúgó - anyagi értékű szolgáltatásai járultak hozzá a felújitási munkák befejezéséhez, valamint a hajó fenntartásához is (hiszen a tárlatvezetéseket is Egyesületünk tagjai biztositják - szintén teljesen ingyen - vagyis munkánknak köszönhetően a hajót kezelő szervezet, némi túlzással, lottófőnyereménynek megfelelő összegeket takaritott meg - amelyektől Egyesületünk, a dolog ingyenes jellegénél fogva, értelemszerűen elesett, de ezt az áldozatot rajtunk kivül mindenki teljesen természetesnek és bármikor elvárhatónak tartja és még meg is sértődhet, ha ezt a tényt néha megemlitjük és nem hagyjuk, hogy az általunk elért eredményekre mások a sajátjukként hivatkozzanak). A lényeg: a LAJTA Monitor Múzeumhajó felújitásában és fenntartásában tehát (annak ellenére, hogy a hajó tulajdonosa a magyar állam) semmilyen, adókból, vagyis a "nép" pénzéből finanszirozott állami támogatás nincs! (A hajó bemutatásához kötődő állami rendezvények - 2010. augusztus 20. és a 2011-es bajai LAJTÁs-siremlék újraállitása - finanszirozása természetesen más kérdés, de azt gondolom, hogy ha az állam egy civil kezdeményezésű rendezvényt állami rendezvény rangjára kiván emelni, akkor elvárható, hogy az állami rendezvénnyel járó költségeket is viselje. Ráadásul ezek az események és a rájuk forditott kiadások a hajó fenntartásában nem vesznek részt - a pénzt ugyanis nem a hajóra forditották, hanem a rendezvényre!)

- Negyedszer: A fenntartáshoz a "nép" soraiból kizárólag azok a nagyszerű, érdeklődő szellemű emberek járultak és járulnak hozzá, akik az 1.000 Ft-os belépő árát nem sajnálták/sajnálják kifizetni (az ebből befolyó pénzt festékre, stb., vagyis az állagmegóváshoz szükséges munkákra forditja a kezelő). Szomorúan tapasztaltuk, hogy ez a - pl.: 5 üveg sör árával összemérhető - összeg sokak számára túlságosan magasnak bizonyult ahhoz, hogy megtekintsenek egy olyan hajót, amilyet életükben a saját lakóhelyükön vélhetően először és utoljára sikerült bemutatni. A belépőkből befolyó bevétel nagyságát természetesen nem jellemzi a hajót ténylegesen megtekintő lakosság száma, hiszen a legtöbben ingyen vagy kedvezménnyel lépnek a fedélzetre (az előre bejelentett szervezett iskolai csoportok és a 75 éven felüliek ugyanis belépő nélkül járhatják be a hajót, a 18 éven aluliaknak pedig csak 500 Ft-ot kell fizetni).

Reméljük fenti közléseinkkel hozzájárultunk ahhoz, hogy kicsit tisztább legyen a kép a LAJTA Monitor és a "nép" viszonyát illető, pénzügyi jellegű kérdésekben.

Üdvözlettel:
Doki