1

Téma: Haditengerész Emlékmű

Az alábbi közlés Bánsági Andor tagtársunk 2013. november 23-i személyes levelét tartalmazza:

2014-ben lesz száz éve, hogy kitört az első világháború. Az elkövetkező évek során országos és helyi szintű megemlékezések lesznek. Számos kiállítás, könyv, film, tv- és rádióműsor fogja bemutatni a nagy világégés eseményeit és hőseit. Bizonyára számos szoboravatásra is sor kerül majd. Tekintettel arra, hogy az elmúlt években több Horthy-szobor felavatására is sor került, valószínűleg a jövőben is fognak majd szobro(ka)t állítani Magyarország néhai kormányzójának. De vajon akar-e majd valaki szobrot állítani az admirálisnak? Mivel a kérdésre nem tudhatom a választ, inkább néhány múltbéli eseményt szeretnék felidézni.

2004 őszén, mikor leendő történészként barátaimmal megalapítottam a Császári és Királyi Haditengerészet Egyesületet (jelenleg TIT HMHE), szervezetünk azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a néhai osztrák-magyar haditengerészet történetét feldolgozza és megkíséreli beemelni a nemzet kollektív történettudatába. Mivel a hadiflotta utolsó parancsnoka Horthy Miklós ellentengernagy volt, és a nevéhez fűződik a világháború legnagyobb földközi-tengeri csatája, személye nyilvánvalóan megkerülhetetlen, ha egyesületünk alapos és tárgyilagos munkát kíván végezni, és megkerülhetetlen mindenki számára, aki a témával foglalkozni akar.

Működésünk során számos szervezettel létesítettünk kapcsolatot, hogy erőink egyesítésével közelebb juthassunk céljainkhoz. Így, többek közt, 2005-ben meghívást kapotunk abba a bizottságba is, melynek célja a Petőfi híd (korábban Horthy Miklós híd) budai hídfőjének északi oldalán állt és a háború után lerombolt császári és királyi haditengerészeti emlékmű helyreállítása volt. Maga az emlékmű ugyan nem Horthy Miklósnak vagy az otrantói csatának állított emléket, de értelemszerűen erősen kötődött személyéhez. A tervezetre ugyan több éves előkészítő munka után kormányzati körök is felfigyeltek, de végül nem valósult meg és a napirendről is lekerült.

Voltak azonban kisebb és jóval sikeresebb kezdeményezések is. 2007-ben a Magyar Tengerészek Egyesülete, a Történelmi Vitézi Rend és a Horthy Miklós Társaság emléktáblát állított a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán Horthy Miklós otrantói győzelmének 90. és halálának 50. évfordulójára. Az esemény semmilyen sajtóvisszhangot sem kapott, és csak az említett szervezetek, társaságunk, valamint magánszemélyek szoktak rendszeresen koszorúzni a győztes tengeri csatára emlékezve. A politika, és egyéb, nem szakmai szervezetek szerencsére nem fedezték fel az emléktáblát, ami remélhetőleg a jövőben is így marad.

2008-ban egy újabb emléktábla avatására került sor a múzeum udvarán, ezúttal a császári és királyi haditengerészet és hősi halottai emlékére, a Magyar Tengerészek Egyesülete kezdeményezésére, Horthy nevének említése nélkül. A következő évben egyesületünk, a győri Rotary Club és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum állított emléktáblát a horvátországi Punta d'Ostro erőd falán az otrantói csata hőseinek. 2010-ben azonban vége szakadt az emléktábla avatási hullámnak, de Horthy Miklósnak, mint kormányzónak, az utóbbi időben egymás után állítják fel szobrait bizonyos politikai körök, ami az ellentétes oldalon állókból rendre felháborodást vált ki.
Nem áll szándékomban írásomban Horthy Miklós kormányzói szerepének elemzése és megítélése, hiszen a téma a kutatási területemen kívül esik és ez a megállapítás igaz egyesületünkre is. Annyit azonban kijelenthetünk, hogy minden bizonnyal még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a témában konszenzus szülessen és elcsituljanak a kedélyek. Abban viszont valószínűleg nem csak a történész szakma, hanem a mélyebb történelmi ismeretekkel rendelkező átlagember is politikai hovatartozástól függetlenül egyetérthet, hogy Horthy Miklós jól képzett és sikeres tengerésztiszt volt, aki a parancsnoksága alatt álló hajókat bátran és az ellenséggel való összeütközés lehetőségét keresve vezette, a legyőzöttekkel pedig lovagiasan bánt. Ellenfelei a háború alatt tisztelték és elismerték, és részben ennek is köszönhette, hogy az antant jóváhagyásával vonulhatott be Budapestre és kormányzónak nevezhették ki.

Mint történész és mint magánember is csak annyit mondhatok, hogy ha valaki az elkövetkező évek során szobrot vagy emléktáblát kíván állítani Horthy Miklósnak, akkor az admirálisnak tegye, egy katonai emlékparkban, kihangsúlyozva az emlékmű katonai jellegét, és ne feledkezzen meg a világháborúban hősi halált halt magyar tengerészekről vagy azokról, akik csak egyszerűen becsülettel végigharcolták a háborút. Emlékeztetve mindenkit arra, hogy a tengerek mélyén is nyugszanak magyar katonák.

A szerző történész, a Hajózástörténeti Közlemények főszerkesztője,
2010-ig a Császári és Királyi Haditengerészet Egyesület
(jelenleg TIT HMHE) elnöke.